Fellelhetetlen mélységek bennem.
Tanulnom kell a családot, a valahova tartozást. Az egészséges lények mindig a legelbaszottabbak: nincs nyílt seb, nincs felületi fájdalom, csak nyomásra, csak ha piszkáljuk. Hát ne piszkáld -- mondanám.
De akkor jön a viszonyítás, az inerciarendszer, a látványa valaminek, ami működik.
Minden irigység nélkül mondom, hogy hálás vagyok a látványért, a kedves hazugságért, hogy oda tartozom, azért, hogy cserélitek alattam a földet.
Pont ti. Akik megtehetnétek, hogy engedtek a cserepemben elsárgulni, pont ti, akiknek vadon nő a virág a kertjében, a bölcsődében. Pont ti, akiknek ennyi hálával tartozom, hát pont ti vagytok azok, akiknek nem tudom mindezt a szemetekbe mondani.
Tanulnom kell nem gyengének lenni.